trón

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
II. Szaniszló Ágost lengyel király trónja

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtroːn]

Főnév

trón

  1. Díszes karosszék.
  2. Az uralkodó ülőhelye, illetve az uralkodó maga.

Etimológia

A német Thron szóból.

Származékok

Fordítások

Ragozás

trón ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset trón trónok
tárgyeset trónt trónokat
részes eset trónnak trónoknak
-val/-vel trónnal trónokkal
-ért trónért trónokért
-vá/-vé trónná trónokká
-ig trónig trónokig
-ként trónként trónokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben trónban trónokban
-on/-en/-ön trónon trónokon
-nál/-nél trónnál trónoknál
-ba/-be trónba trónokba
-ra/-re trónra trónokra
-hoz/-hez/-höz trónhoz trónokhoz
-ból/-ből trónból trónokból
-ról/-ről trónról trónokról
-tól/-től tróntól trónoktól
trón birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én trónom trónjaim
a te trónod trónjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
trónja trónjai
a mi trónunk trónjaink
a ti trónotok trónjaitok
az ő trónjuk trónjaik

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtroːn]

Főnév

trón

  1. Egy fajta üdítő ital.

Fordítások