Ugrás a tartalomhoz

udvaronc

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈudvɒront͡s]

Főnév

udvaronc

  1. Királyi, főúri ház személyzetének tagja.

Etimológia

udvar +‎ -onc, a német Höfling szó tükörfordítása

Fordítások

Ragozás

udvaronc ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset udvaronc udvaroncok
tárgyeset udvaroncot udvaroncokat
részes eset udvaroncnak udvaroncoknak
-val/-vel udvaronccal udvaroncokkal
-ért udvaroncért udvaroncokért
-vá/-vé udvaronccá udvaroncokká
-ig udvaroncig udvaroncokig
-ként udvaroncként udvaroncokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben udvaroncban udvaroncokban
-on/-en/-ön udvaroncon udvaroncokon
-nál/-nél udvaroncnál udvaroncoknál
-ba/-be udvaroncba udvaroncokba
-ra/-re udvaroncra udvaroncokra
-hoz/-hez/-höz udvaronchoz udvaroncokhoz
-ból/-ből udvaroncból udvaroncokból
-ról/-ről udvaroncról udvaroncokról
-tól/-től udvaronctól udvaroncoktól
udvaronc birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én udvaroncom udvaroncaim
a te udvaroncod udvaroncaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
udvaronca udvaroncai
a mi udvaroncunk udvaroncaink
a ti udvaroncotok udvaroncaitok
az ő udvaroncuk udvaroncaik