wegblinzeln

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /ʋɛkblɪntsɛln/

Ige

wegblinzeln (gyenge, E/3 jelen wegblinzelt, múlt wegblinzelte, befejezett gewegblinzelt, segédige haben)

  1. elhesseget