durvít

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈdurviːt]

Ige

durvít

Származékok

• (igekötős alakok): | eldurvít | 

Etimológia

durva +‎ -ít

Ragozás

durvít ragozása

Főnévi igenév			durvítani
Befejezett melléknévi igenév			durvított
Folyamatos melléknévi igenév			durvító
Beálló melléknévi igenév			durvítandó
Határozói igenév			durvítva
Ható ige			durvíthat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	durvítok	durvítasz	durvít	durvítunk	durvítotok	durvítanak
		Tárgyas	durvítom én téged/titeket durvítalak	durvítod	durvítja	durvítjuk	durvítjátok	durvítják
	Múlt idő	Alanyi	durvítottam	durvítottál	durvított	durvítottunk	durvítottatok	durvítottak
		Tárgyas	durvítottam én téged/titeket durvítottalak	durvítottad	durvította	durvítottuk	durvítottátok	durvították
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	durvítanék	durvítanál	durvítana	durvítanánk	durvítanátok	durvítanának
		Tárgyas	durvítanám én téged/titeket durvítanálak	durvítanád	durvítaná	durvítanánk	durvítanátok	durvítanák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	durvítsak	durvíts vagy durvítsál	durvítson	durvítsunk	durvítsatok	durvítsanak
		Tárgyas	durvítsam én téged/titeket durvítsalak	durvítsd vagy durvítsad	durvítsa	durvítsuk	durvítsátok	durvítsák
Főnévi igenév ragozása			durvítanom	durvítanod	durvítania	durvítanunk	durvítanotok	durvítaniuk