jel

Magyar

Főnév

jel

1. A valóságnak egy érzékszerveinkkel felfogható (látható, tapintható, hallható) darabja.

Fordítások

a valóságnak egy érzékszerveinkkel felfogható darabja

ANGOL: sign (en) FERÖERI: merki (fo) (n.) FRANCIA: signe (fr) (m.) JAPÁN: 記号 (ja) (きごう)

NÉMET: Zeichen (de) (n.), Signal (de) (n.) (jelzés), Marke (de) (f.) ROMÁN: semn (ro)

Származékok

• (összetételek): anyajel, idézőjel, jelmez, jelszó, jeltelen, jelvény

Ragozás

jel ragozása eset/szám egyes szám többes szám alanyeset jel jelek tárgyeset jelt jeleket részes eset jelnek jeleknek -val/-vel jellel jelekkel -ért jelért jelekért -vá/-vé jellé jelekké -ig jelig jelekig -ként jelként jelekként -ul/-ül - - -ban/-ben jelben jelekben -on/-en/-ön jelen jeleken -nál/-nél jelnél jeleknél -ba/-be jelbe jelekbe -ra/-re jelre jelekre -hoz/-hez/-höz jelhez jelekhez -ból/-ből jelből jelekből -ról/-ről jelről jelekről -tól/-től jeltől jelektől

jel birtokos ragozása birtokos egy birtok több birtok az én jelem jeleim a te jeled jeleid az ő/ön/maga az önök/maguk jele jelei a mi jelünk jeleink a ti jeletek jeleitek az ő jelük jeleik