űrpilóta

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈyːrpiloːtɒ]

Főnév

űrpilóta

1. űrhajós

Etimológia

űr +‎ pilóta

Ragozás

űrpilóta ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	űrpilóta	űrpilóták
tárgyeset	űrpilótát	űrpilótákat
részes eset	űrpilótának	űrpilótáknak
-val/-vel	űrpilótával	űrpilótákkal
-ért	űrpilótáért	űrpilótákért
-vá/-vé	űrpilótává	űrpilótákká
-ig	űrpilótáig	űrpilótákig
-ként	űrpilótaként	űrpilótákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	űrpilótában	űrpilótákban
-on/-en/-ön	űrpilótán	űrpilótákon
-nál/-nél	űrpilótánál	űrpilótáknál
-ba/-be	űrpilótába	űrpilótákba
-ra/-re	űrpilótára	űrpilótákra
-hoz/-hez/-höz	űrpilótához	űrpilótákhoz
-ból/-ből	űrpilótából	űrpilótákból
-ról/-ről	űrpilótáról	űrpilótákról
-tól/-től	űrpilótától	űrpilótáktól

űrpilóta birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	űrpilótám	űrpilótáim
a te	űrpilótád	űrpilótáid
az ő/ön/maga az önök/maguk	űrpilótája	űrpilótái
a mi	űrpilótánk	űrpilótáink
a ti	űrpilótátok	űrpilótáitok
az ő	űrpilótájuk	űrpilótáik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)