λούω

Ógörög

λούω (loúō)

Kiejtés

 

• IPA: /lǒː.ɔː/ → /ˈlu.o/ → /ˈlu.o/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /lǒː.ɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈlu.o/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈlu.o/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈlu.o/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈlu.o/

Ige

λούω

(loűó)

1. mos

Etimológia

Tkp. lavi, lásd a latin lavo, illetve az örmény լվալ igét.