σθένος

Ógörög

σθένος (sthénos)

Kiejtés

 

• IPA: /stʰé.nos/ → /ˈsθe.nos/ → /ˈsθe.nos/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /stʰé.nos/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈstʰe.nos/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈsθe.nos/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈsθe.nos/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈsθe.nos/

Főnév

σθένος • (sthénos) sn (genitivus σθένεος vagy σθένους); harmadik ragozás

1. erő