ветер

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Macedón

ветер (veter)

Kiejtés

  • IPA: [ˈvɛtɛr]

Főnév

ветер hn

  1. szél

Orosz

ветер (veter)

Kiejtés

  • IPA: [vʲɪtʲɪr]

Főnév

ве́тер (véterhn élett (birtokos ве́тра, alanyeset tsz. ве́тры vagy ветра́*, birtokos tsz. ветро́в vagy ве́тров) (* Poetic.)

  1. szél

Etimológia

Tkp. veter.

eset e.sz. t.sz.
alanyeset ве́тер ветра́ //
ве́тры
birtokos ве́тра ветро́в //
ве́тров
részes ве́тру ветра́м //
ве́трам
tárgyeset ве́тер ветра́ //
ве́тры
eszközh. ве́тром ветра́ми //
ве́трами
elöljárós ве́тре ветра́х //
ве́трах
helyhat. (на) ветру́
лёгкий ветер
szellő
попутный ветер
kedvező szél; hátszél
ветер переменился
a szél megfordult
поднялся ветер
szél támadt/kerekedett
ветер стих
elült/elállt a szél
быть защищённым от ветра
szélvédett
он знает, откуда ветер дует
tudja, honnan fúj a szél
у него ветер свистит в карманах
üres a zsebe; egy fityingje sincs
у него ветер в голове
üresfejű, léha, széltoló
бросать слова на ветер
a levegőbe beszél
держать нос по ветру
jó szimatja van
как ветром сдуло
úgy eltűnt, mintha a szél fújta volna el
подбитый ветром
(i) [ruhadarabról] széllelbélelt; (ii) [emberről] csélcsap, széltoló
кто сеет ветер, пожнёт бурю
ki szelet vet, vihart arat