ветер
| eset | e.sz. | t.sz. |
|---|---|---|
| alanyeset | ве́тер | ветра́ // ве́тры |
| birtokos | ве́тра | ветро́в // ве́тров |
| részes | ве́тру | ветра́м // ве́трам |
| tárgyeset | ве́тер | ветра́ // ве́тры |
| eszközh. | ве́тром | ветра́ми // ве́трами |
| elöljárós | ве́тре | ветра́х // ве́трах |
| helyhat. | (на) ветру́ |
ветер (veter)
Kiejtés
- IPA: [vʲɪtʲɪr]
Főnév
ве́тер • (véter) hn élett (birtokos ве́тра, alanyeset tsz. ве́тры vagy ветра́*, birtokos tsz. ветро́в vagy ве́тров) (* Poetic.)
- szél
- лёгкий ветер ― ljóxkij veter ― szellő
- попутный ветер ― poputnyj veter ― kedvező szél; hátszél
- ветер переменился ― veter peremenilsja ― a szél megfordult
- поднялся ветер ― podnjalsja veter ― szél támadt/kerekedett
- ветер стих ― veter stix ― elült/elállt a szél
- быть защищённым от ветра ― bytʹ zaščiščónnym ot vetra ― szélvédett
- он знает, откуда ветер дует ― on znajet, otkuda veter dujet ― tudja, honnan fúj a szél
- у него ветер свистит в карманах ― u nevo veter svistit v karmanax ― üres a zsebe; egy fityingje sincs
- у него ветер в голове ― u nevo veter v golove ― üresfejű, léha, széltoló
- бросать слова на ветер ― brosatʹ slova na veter ― a levegőbe beszél
- держать нос по ветру ― deržatʹ nos po vetru ― jó szimatja van
- как ветром сдуло ― kak vetrom sdulo ― úgy eltűnt, mintha a szél fújta volna el
- подбитый ветром ― podbityj vetrom ― (i) [ruhadarabról] széllelbélelt; (ii) [emberről] csélcsap, széltoló
- кто сеет ветер, пожнёт бурю ― kto sejet veter, požnjót burju ― ki szelet vet, vihart arat