szél

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Főnév

szél

  1. A levegőnek a szabadban érzékelhető mozgása, illetve az így mozgó levegő.

Etimológia

Egy ótörök *jel szóból, vö. csuvas ҫил, kazah жел, tatár җил.

Fordítások

    • Fúj a szél.
    • Más szelek fújnak. -Megváltoztak a viszonyok, más a hatalmi rendszer.
    • A széltől is óvja. -Mindentől félti, védelmezi.
  1. Mozgással vagy esetleg robbantással előhívott légáramlat.
  2. Valaminek a bekövetkezését előre jelző tünet, jeneség vagy hír.
  3. Szépítő értelemben a bélben keletkező, majd a végbélen keresztül távozó gázokat is így nevezzük.
  4. Valamiből kiáramló sűrített levegő.
  5. Kifejezésben az agyvérzésre is utalhat:
    • Megütötte a szél.
  6. Több magyar szólásban is szerepet kapott a levegőmozgás értelmében:
    • Tudja, honnan fúj a szél. -Tudja, hogy mi az oka valaminek.
    • Csapja a szelet valakinek. -Udvarol, kedveskedik valakinek.
    • Kifogja a szelet a vitorlájából. -Valaki másnak az érdemeit magáévá téve megszerzi az előnyt.
    • Bolond lyukból bolond szél fúj. -Mondás, amely arra utal, hogy nem igaz, vagy hülyeség, amit valaki mondott.
    • Széllel bélelt. -Szeleburdi, nem bír magával, izgága, folyton mozog.
    • Szélnek ereszt. -Szólás, elküldi világgá, elzavarja valahonnan.

Származékok

Szólások, közmondások

Lásd még

Főnév

szél

  1. tárgyak, testek, területek külső vagy valamelyik oldalához közeli részére vonatkozik.
  2. Köznapi nyelvezetben a szélesség rövidítése. (Széle, hossza egy)

Etimológia

Ősi örökség az ugor korból.

Fordítások

Származékok