Ugrás a tartalomhoz

глухой

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
eset e. sz. t. sz.
m. n. f.
alanyesetглухо́йглухо́еглуха́яглухи́е
birtokosглухо́гоглухо́гоглухо́йглухи́х
részes esetглухо́муглухо́муглухо́йглухи́м
tárgyeset    élőглухо́гоглухо́еглуху́юглухи́х
élettelen глухо́й глухи́е
eszközh.глухи́мглухи́мглухо́й глухо́юглухи́ми
elöljárósглухо́мглухо́мглухо́йглухи́х
rövid alakглу́хглу́хоглуха́глу́хи, глухи́

глухой (gluxoj)

Kiejtés

  • IPA: [ɡɫʊxəj]

Melléknév

глухо́й (gluxój) (középfok (по)глу́ше)

  1. süket
  2. tompa
  3. kihalt; félreeső
  4. nyílás nélküli; vak
    глухая пораgluxaja poraa síri csend ideje [éjszaka]
    глухое местоgluxoje mestofélreeső hely
    глухое окноgluxoje oknovakablak
    глухое селоgluxoje seloeldugott/isten háta mögötti falu
    глухой голосgluxoj golostompa hang
    глухой переулокgluxoj pereulokkihalt mellékutca
    глухой ропотgluxoj ropottompa morajlás
    он остался глух к моей просьбеon ostalsja glux k mojej prosʹbekérésem süket fülekre talált nála
    прикидываться глухимprikidyvatʹsja gluximsüketnek tetteti magát
    глухой согласныйgluxoj soglasnyjzöngétlen mássalhangzó
    глухой лесgluxoj lessűrű erdő; úttalan rengeteg
    глухая ночьgluxaja nočʹkéső/vaksötét éjszaka

Lásd még