tompa

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtompɒ]

Melléknév

tompa (középfok tompabb, felsőfok legtompabb)

  1. Életlen, nem éles.

Etimológia

A tompa gyöke az indogermán steu, taszít, csata. Ebből lesz mp-s képzéssel a stamp, stump, csámpa, tompa, germán szó. Ezek a szavak az ütésből jönnek általában: béna: germán ban, bán tőből donga: deng, döngöl tőből buta: bau gyökből, üt, germán bauda, ami a bódul is egyben

Származékok

Fordítások