ἑκυρός

Ógörög

ἑκυρός (hekurós)

Kiejtés

 

• IPA: /he.ky.rós/ → /e.cyˈros/ → /e.ciˈros/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /he.ky.rós/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /(h)e.kyˈros/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /e.cyˈros/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /e.cyˈros/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /e.ciˈros/

Főnév

ἑκῠρός • (hekurós) hn (genitivus ἑκῠροῦ); második ragozás

1. após

Etimológia

Tkp. *svekur.