ὀστέον

Ógörög

ὀστέον (ostéon)

Kiejtés

 

• IPA: /os.té.on/ → /osˈte.on/ → /osˈte.on/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /os.té.on/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /osˈte.on/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /osˈte.on/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /osˈte.on/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /osˈte.on/

Főnév

ὀστέον • (ostéon) sn (genitivus ὀστέου); második ragozás

1. csont

Etimológia

Tkp. osto, lásd a latin os szót.