ὀστέον
Ógörög
ὀστέον (ostéon)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /os.té.on/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /osˈte.on/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /osˈte.on/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /osˈte.on/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /osˈte.on/
Főnév
ὀστέον • (ostéon) sn (genitivus ὀστέου); második ragozás