Magyar

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɒɟɒr]

Tulajdonnév

Magyar

  1. Családnév. Népnevünk eredetileg összetett szó volt. Első eleme az ősi ugor eredetű *modzs- ejtésű és ’mag, ember, férfi, nép’ jelentésű közszó, második része pedig a még régebbi, finnugor eredetű, szintén ’férfi’ jelentésű er elem. (Ez önállóan már nem él, de benne található a férj, ember szavakban.) Az összetétel elhomályosulása után érvényesült a magánhangzó-harmónia. Ennek következtében jött létre a magyar ~ megyer alakváltozat. A magyar szót ma is használják a népnyelvben egyszerűen az ’ember, egy ember, ismeretlen ember’ jelentésben. Régen is ebben az értelemben vált sok beköltözött, ismeretlen családnevévé, de Erdélyben a székelyektől való elkülönítő szó is volt a magyar, s így is családnévvé válhatott. Ritkább volt az, amikor idegenek között kapta meg valaki megkülönböztetésül, ugyanis a nem magyarok a saját nyelvükön határozták meg a nemzetiséget: Unger ~ Ungár, Venger, Ugro stb. (Kivétel a szlovák, ahol a mad’ar átalakulhatott családnévvé.)

Változatok

Madjar, Madyar, Maghiar, Madzsar