Ugrás a tartalomhoz

South Africa

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

South Africa (tsz. South Africas)

  1. (informatika) Dél-Afrika

Dél-Afrika (hivatalos nevén: Dél-afrikai Köztársaság) Afrika legdélibb állama, különleges történelmi, társadalmi és kulturális sajátosságokkal rendelkező ország, amelyet gyakran neveznek a “szivárvány nemzetnek” etnikai és nyelvi sokszínűsége miatt. Egyedülálló politikai múlttal rendelkezik: a gyarmati elnyomástól és a faji elkülönítésen (apartheid) alapuló rendszertől Nelson Mandela vezetésével jutott el a demokratikus államforma megvalósításáig.



Földrajz és természet

Dél-Afrika Afrika déli csücskén helyezkedik el. Határos Namíbiával, Botswanával, Zimbabwéval, Mozambikkal, Lesothóval és Eswatinivel (korábbi nevén: Szváziföld). Három tengerpartja van: nyugaton az Atlanti-óceán, keleten és délen az Indiai-óceán. Az ország területe kb. 1,22 millió km², amivel a 25. legnagyobb a világon.

A földrajzi változatosság szembetűnő: északon sivatagos, középen magasfennsík (Highveld), keleten hegyvidék (Drakensberg), délen pedig termékeny mezőgazdasági területek. A Kruger Nemzeti Park világhírű vadvilágáról (oroszlánok, elefántok, leopárdok), míg a Fokváros közelében található Tábla-hegy ikonikus természeti képződmény.



Népesség és nyelvek

Dél-Afrika lakossága meghaladja a 60 millió főt. A népesség etnikailag és kulturálisan rendkívül sokszínű:

  • Feketék: kb. 80% – több nagyobb népcsoport, például zulu, xhosa, sotho, tswana
  • Fehérek: kb. 8% – főként afrikaans és angol nyelvűek
  • Színes bőrűek (Coloureds): kb. 8% – főként a Nyugati-fokföldön
  • Ázsiaiak (főként indiai származásúak): kb. 2–3%

Dél-Afrikának 11 hivatalos nyelve van: többek közt angol, afrikaans, zulu, xhosa, és sesotho. Az angol a közigazgatás, kereskedelem és diplomácia nyelve, de nem a legtöbben beszélt anyanyelv. A zulu és xhosa a leggyakoribb anyanyelvek.



Történelem áttekintése

Őslakos kultúrák

Az emberiség történetének egyik bölcsője. A mai Dél-Afrika területén több tízezer éve élnek emberek. Az egyik legrégebbi népcsoport a szan és khoikhoi (együttesen: khoiszan), akiket később a bantu nyelveket beszélő népek – például a zulu és xhosa – váltottak fel.

Európai gyarmatosítás

A 17. században a Holland Kelet-indiai Társaság hozta létre az első európai telepet a Jóreménység fokánál (1652-ben). Az így létrejövő búr (dél-afrikai holland) közösség később brit uralom alá került. Az angolok és búrok rivalizálása vezetett a búr háborúkhoz (1880–1881, 1899–1902), amelyek végén a brit korona alá került az egész terület.

Unió és apartheid

1910-ben megalakult a Dél-afrikai Unió, brit domíniumként. 1948-tól a fehér kisebbség vezette Nemzeti Párt bevezette az apartheid rendszerét: faji alapon elkülönítettek minden közösséget, a fekete többséget megfosztották politikai, gazdasági és társadalmi jogaiktól.

A nemzetközi közösség és belső mozgalmak (például az Afrikai Nemzeti Kongresszus, ANC) nyomására az 1980-as évektől egyre nőtt az ellenállás. A legismertebb ellenálló Nelson Mandela, aki 27 év börtön után 1990-ben szabadult, és békés tárgyalásokat kezdett a demokratikus átalakulásról.



Demokratikus fordulat

1994-ben tartották az első demokratikus, mindenki számára nyitott választásokat, amelyeken Nelson Mandela lett az ország első fekete elnöke. Az ANC azóta is domináns párt maradt. Dél-Afrika új alkotmánya az egyik legprogresszívebb a világon, amely egyenlő jogokat, vallásszabadságot, sajtószabadságot és emberi méltóságot biztosít minden állampolgárnak.



Gazdaság

Dél-Afrika Afrika egyik legfejlettebb gazdasága, de komoly társadalmi különbségekkel és munkanélküliséggel küzd. A gazdaság fő pillérei:

  • Bányászat: arany, gyémánt, platina, króm
  • Mezőgazdaság: bor, gyümölcs, gabonafélék
  • Ipar és szolgáltatás: autógyártás, turizmus, pénzügyi szolgáltatások

A gazdasági egyenlőtlenség az apartheid öröksége: a fehérek aránytalanul nagy vagyonnal rendelkeznek, miközben a fekete lakosság nagy része mélyszegénységben él. A földkérdés – a földtulajdon újraelosztása – máig megoldatlan, és politikai feszültségeket okoz.



Politika és társadalmi problémák

A demokratikus rendszer működik, de gyakori a korrupció, politikusi botrány, és az állami vállalatok eladósodása. A 2009–2018 közti időszakban Jacob Zuma elnöksége idején különösen súlyos korrupciós ügyek borzolták a kedélyeket.

További súlyos problémák:

  • Munkanélküliség: a hivatalos adat kb. 30%, a fiatalok körében ennél is magasabb
  • Bűnözés: Dél-Afrikát a világ egyik legveszélyesebb országának tartják a gyilkosságok és nemi erőszak aránya miatt
  • Egészségügy: az AIDS és tuberkulózis különösen elterjedt

Ugyanakkor az ország rendelkezik független bíróságokkal, szabad sajtóval, aktív civil társadalommal és élénk demokratikus vitával.



Kultúra és sport

Dél-Afrika kulturálisan is rendkívül gazdag. A zene, tánc, irodalom és film különleges helyet foglal el a nemzeti identitásban. A hagyományos afrikai kultúrák mellett jelen van az európai, indiai és muszlim hatás is.

A legnépszerűbb sportok:

  • Rögbi: a Springboks válogatott többszörös világbajnok
  • Krikett: brit örökség, nagy hagyományokkal
  • Futball: 2010-ben Dél-Afrika rendezte meg az első afrikai labdarúgó-világbajnokságot

A Nobel-békedíjasok közé tartozik Desmond Tutu (érsek, az apartheid elleni küzdelem vezetője) és Nelson Mandela.



Városok

  • Pretoria – közigazgatási főváros
  • Fokváros (Cape Town) – parlamenti székhely, turisztikai központ
  • Bloemfontein – igazságügyi főváros
  • Johannesburg – gazdasági központ, Afrika leggazdagabb városa



Összegzés

Dél-Afrika a kontrasztok és lehetőségek földje: évszázadokon át tartó elnyomás és elnyomottság, majd példátlan békés átmenet a demokráciába. A világ csodálattal tekintett az 1994 utáni nemzeti megbékélésre, de az ország azóta is komoly kihívásokkal küzd. A történelmi sebek, gazdasági egyenlőtlenségek és társadalmi feszültségek mellett Dél-Afrika még mindig reményt nyújt egy olyan jövőre, amelyben egyenlőség, sokszínűség és együttélés uralkodik. Ahogy Nelson Mandela mondta: „A szabadság nem csak abban áll, hogy lerázzuk láncainkat, hanem hogy úgy éljünk, hogy tiszteljük és előmozdítjuk mások szabadságát is.”