Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:LinguisticMystic/math/valszám/5

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

5.1. Definíció

[szerkesztés]

Az olyan függvényeket, amelyek elemi eseményekhez rendelnek valós számokat, azaz:

valószínűségi változóknak (röviden: v.v.) nevezzük.

5.2. definíció

[szerkesztés]

egy valószínűségi változó diszkrét, ha csak véges vagy megszámlálhatóan (felsorolhatóan) sok lehetséges értéke van, tehát értékkészlete az alakban írható.

A definíció folytatásában megemlíti, hogy a folytonos valószínűségi változó értékkészlete tartalmaz egy intervallumot, például .

5.3. definíció

[szerkesztés]

Az 5.3. definíció szerint a diszkrét valószínűségi változó eloszlása a lehetséges értékeinek halmazát és a hozzájuk tartozó valószínűségeket jelenti. Matematikailag:

ahol

Ez azt jelenti, hogy minden egyes lehetséges értékhez () egy valószínűségi érték () van rendelve, amely megadja annak az esélyét, hogy a valószínűségi változó éppen azt az értéket veszi fel.

5.4. állítás

[szerkesztés]

Az 5.4. Állítás kimondja, hogy egy számsorozat akkor és csak akkor lehet egy diszkrét valószínűségi változó eloszlása, ha az alábbi axiómákat teljesíti:

1. (Nemnegativitás): , azaz minden valószínűségnek 0 és 1 közé kell esnie.

2. (Normalizálás): , vagyis az összes lehetséges értékhez tartozó valószínűségek összege 1 kell, hogy legyen.

Ezek az axiómák biztosítják, hogy az adott számsorozat valóban egy valószínűségi eloszlást ír le. Ez például egy dobókocka esetében azt jelenti, hogy a valószínűségek () összege pontosan 1, és minden érték a megengedett intervallumon belül van.

5.5. definíció

[szerkesztés]

Az 5.5. Definíció szerint egy tetszőleges (akár diszkrét, akár folytonos) valószínűségi változó (kumulatív) eloszlásfüggvénye az alábbi módon van definiálva:

ahol .

Fontos megjegyzés: - Az eloszlásfüggvény megadja annak a valószínűségét, hogy a valószínűségi változó értéke kisebb, mint . - A definícióban szigorú szerepel, ami különösen lényeges diszkrét valószínűségi változók esetén.

Példa: Ha egy diszkrét valószínűségi változó, amelynek értékei a hozzájuk tartozó valószínűségekkel, akkor az alábbi módon alakul:

azaz az -nél kisebb értékekhez tartozó valószínűségek összege.

5.6. tétel

[szerkesztés]

Az 5.6. Tétel az eloszlásfüggvény alaptulajdonságait fogalmazza meg. Ezek a tulajdonságok biztosítják, hogy egy függvény valóban egy valószínűségi változó eloszlásfüggvénye lehet:

1. Értékkorlát: minden -re.

2. Monoton növekedés: , vagyis az eloszlásfüggvény nem csökkenhet.

3. Balról folytonosság: Az függvény balról folytonos, azaz minden pontban az értéke megegyezik a bal oldali határértékével.

4. Határértékek: - : az eloszlásfüggvény értéke a -ben 0-hoz tart. - : az eloszlásfüggvény értéke -ben 1-hez tart.

Ezek alapján: Az eloszlásfüggvény a valószínűségi változó értékeloszlását írja le, és segítségével egyszerűen meghatározhatók bizonyos események valószínűségei, például hogy a változó egy adott intervallumba esik.

5.7. tétel

[szerkesztés]

Az 5.7. Tétel az eloszlásfüggvény felhasználásával segít különböző valószínűségek gyors meghatározásában. Az eloszlásfüggvény definícióját felhasználva az alábbi formulák alkalmazhatók:

1. : annak a valószínűsége, hogy kisebb, mint .

2. : annak a valószínűsége, hogy nagyobb vagy egyenlő -val.

3. : annak a valószínűsége, hogy legfeljebb .

4. : annak a valószínűsége, hogy nagyobb -nál.

5. : annak a valószínűsége, hogy az intervallumba esik.

6. : annak a valószínűsége, hogy az intervallumba esik.

7. : annak a valószínűsége, hogy az intervallumba esik.

8. : annak a valószínűsége, hogy az intervallumba esik.

9. : annak a valószínűsége, hogy pontosan -val egyenlő.

Fontos megjegyzések: - A diszkrét valószínűségi változók esetén az eloszlásfüggvény lépcsős jellegű. - A folytonos valószínűségi változók esetén a valószínűség mindig 0.

Ezek a formulák egyszerű eszközöket nyújtanak a valószínűségek kiszámításához az eloszlásfüggvény ismeretében.

5.8. definíció

[szerkesztés]

Az 5.8. definíció szerint egy valószínűségi változó () folytonos, ha létezik egy olyan folytonos függvény, amelyre (legfeljebb véges sok pont kivételével):

ahol az eloszlásfüggvénye, és az sűrűségfüggvénye.

Magyarázat: - A folytonos valószínűségi változók eloszlása egy sűrűségfüggvénnyel () írható le, amelyből az eloszlásfüggvény () az integrál segítségével számítható. - A sűrűségfüggvény értéke nem közvetlenül valószínűség, hanem a -körüli „valószínűségi sűrűség” nagyságát adja meg.

Egyéb megjegyzések: - A folytonos valószínűségi változó értéke egy adott -nél () mindig 0, de intervallumokban a valószínűséget az integrál felett határozza meg. - A sűrűségfüggvény megfelel a folytonosság követelményeinek, azaz nem lehet végtelen sok ponton szakadó.


Ez a megállapítás kimondja, hogy két valószínűségi változó, és , akkor és csak akkor azonos eloszlású, ha a hozzájuk tartozó sűrűségfüggvények ( és ) megegyeznek, azaz:

Magyarázat: - Az azonos eloszlás azt jelenti, hogy a két valószínűségi változó azonos módon viselkedik statisztikailag: ugyanazok a valószínűségek vonatkoznak az értékeikre, bármely intervallumot is vizsgálunk. - A sűrűségfüggvények egyezése azt jelzi, hogy ugyanaz a „sűrűség” írja le a valószínűségi változók eloszlását az értékkészletükön. - A definíció megengedi, hogy véges számú pontban eltérés legyen (), mivel ezek az eloszlás integrálját nem befolyásolják szignifikánsan.

Ez a kritérium különösen fontos folytonos valószínűségi változók esetén, ahol az eloszlásfüggvényt teljes mértékben a sűrűségfüggvény határozza meg.

5.9. állítás

[szerkesztés]

Az 5.9. Állítás kimondja a sűrűségfüggvény alaptulajdonságait (axiómáit), amelyek a következők:

1. Értelmezési tartomány: , azaz a sűrűségfüggvény minden valós számra értelmezett.

2. Nemnegativitás: minden -re. A sűrűségfüggvény nem lehet negatív.

3. Normalizálás: vagyis a sűrűségfüggvény alatti terület 1, ami megfelel annak a követelménynek, hogy az összes lehetséges esemény valószínűsége összesen 1.

Magyarázat: - Ezek az axiómák biztosítják, hogy a függvény valóban egy valószínűségi változóhoz tartozó sűrűségfüggvényként működhessen. - A nemnegativitás és a normalizálás következménye, hogy a valószínűségek eloszlását írja le az tartományban.

Példa: Egy normális eloszlás sűrűségfüggvénye:

ahol a normalizálás biztosítja, hogy az alatti teljes terület 1 legyen.

5.10. állítás

[szerkesztés]

Az 5.10. Állítás a sűrűségfüggvény létezésére vonatkozó kritériumokat fogalmazza meg:

Ha egy függvény (legfeljebb véges sok pont kivételével) folytonos, és teljesíti az alábbi feltételeket:

1. minden -re (nemnegativitás), 2. (normalizálás),

akkor létezik olyan valószínűségi változó (), amelyhez a sűrűségfüggvény.

Magyarázat: Ez az állítás azt mondja ki, hogy ha egy függvény kielégíti a sűrűségfüggvény alapvető axiómáit, akkor garantáltan létezik egy folytonos eloszlású valószínűségi változó (), amelynek az eloszlását írja le. Azaz nemcsak egy függvény, hanem tényleges valószínűségi jelentéssel is bír.

Példa: A normális eloszlás sűrűségfüggvénye megfelel ennek az állításnak, mivel: - minden -re, - .

5.11. állítás

[szerkesztés]

Az 5.11. Állítás a folytonos valószínűségi változó eloszlásfüggvényére és sűrűségfüggvényére vonatkozik, a következő pontokban foglalható össze:

1. Folytonosság: Ha folytonos valószínűségi változó, akkor az eloszlásfüggvénye () minden pontban folytonos.

2. Deriválhatóság és sűrűségfüggvény: Ha az eloszlásfüggvény folytonos és véges sok pont kivételével folytonosan differenciálható, akkor létezik olyan folytonos eloszlású valószínűségi változó, amelynek eloszlásfüggvénye .

3. Sűrűségfüggvény definíciója: Ahol deriválható, ott a sűrűségfüggvény az eloszlásfüggvény deriváltja:

Magyarázat: - Az első pont biztosítja, hogy folytonos valószínűségi változók esetén az eloszlásfüggvénynek ne legyen szakadása, hiszen egy folytonos változó értékei „egyenletesen” oszlanak el. - A második pont kimondja, hogy a folytonos eloszlású valószínűségi változó eloszlásfüggvénye általában differenciálható, és ebből származtatható a sűrűségfüggvény. - A harmadik pont a kapcsolatot teremt az eloszlásfüggvény () és a sűrűségfüggvény () között.

Példa: Egy normális eloszlású valószínűségi változó () eloszlásfüggvénye , amely differenciálható. Ennek sűrűségfüggvénye , például:

Az 5.12. Állítás a folytonos valószínűségi változók egy fontos tulajdonságát fogalmazza meg:

Ha , az eloszlásfüggvény folytonos -ben, akkor:

Magyarázat: - Ez azt jelenti, hogy egy folytonos valószínűségi változónál annak az esélye, hogy pontosan egy adott értéket vegyen fel (), mindig nulla. - Ennek oka, hogy a folytonos eloszlásban a valószínűségeket az intervallumokhoz rendelik, és az egyes pontok „szélessége” nulla, ezért ezeknek a valószínűsége is nulla.

Fontos megjegyzés: - Ez a tulajdonság különbözteti meg a folytonos valószínűségi változókat a diszkrétektől, ahol az egyes értékekhez konkrét, nem nulla valószínűség rendelhető. - Az eloszlásfüggvény „folyamatossága” biztosítja, hogy valóban nulla legyen minden -re.

Példa: Egy normális eloszlású valószínűségi változónál ():

ahol az eloszlás középértéke. Annak azonban van értelme, hogy , ahol .

Az 5.13. Állítás kimondja, hogyan számíthatók ki a folytonos eloszlású valószínűségi változók különböző intervallumainak valószínűségei:

Ha folytonos eloszlású valószínűségi változó, akkor:

1. ,

2. ,

3. ,

4. .

Magyarázat: - Ezek a formulák azt fejezik ki, hogy a folytonos valószínűségi változóknál az egyenlőtlenségek típusai (, ) nem változtatják a valószínűségeket, mivel . - Az intervallumok valószínűsége az eloszlásfüggvény () megfelelő értékeinek különbségeként számítható ki.

Példa: Ha egyenletes eloszlású intervallumban, akkor az eloszlásfüggvénye:

Ekkor kiszámítható:

Ez az intervallumban lévő valószínűség.

Az 5.14. Tétel összefoglalja a folytonos valószínűségi változókkal kapcsolatos „tipikus” kérdéseket és azok válaszait, az eloszlásfüggvény () és a sűrűségfüggvény () segítségével.

Tipikus kérdések és válaszok:

1. Egy adott határ alatti valószínűség:

2. Egy adott határ feletti valószínűség:

3. Egy adott határ alatti valószínűség (zárt intervallum):

4. Egy adott határ feletti valószínűség (nyílt intervallum):

5. Egy intervallumban lévő valószínűség:

6. Pontos érték körüli valószínűség (kis intervallum): ahol kicsi.

Példák használatra:

- Ha normális eloszlású, például és esetén, az eloszlásfüggvényt () használva kiszámítható az adott intervallumban való valószínűség, például .

- Ha egyenletes eloszlású intervallumban, akkor:

Az 5.15. Megjegyzés magyarázatot ad arra, miért nevezzük -et a folytonos valószínűségi változó sűrűségfüggvényének.

Lényeg: A Newton-Leibniz szabály alapján:

ami azt jelenti, hogy az eloszlásfüggvény differenciálja:

Ez alapján:

ha nagyon kicsi. Ez a valószínűségi sűrűséget írja le, azaz megközelítőleg arányos az adott -hez közeli intervallum valószínűségével.

Sűrűségfüggvény jelentése:

- azt jelzi, hogy egy adott -érték környékén mekkora „sűrűséggel” oszlanak el a valószínűségek. - Bár egyetlen pont valószínűsége () folytonos változóknál nulla, a sűrűségfüggvény megmutatja, hogy mekkora az adott értékhez közeli intervallum valószínűsége.

Példa:

Ha normális eloszlású, sűrűségfüggvénye a következő:

Ez azt jelenti, hogy a valószínűség -hoz közel a legnagyobb, és ahogy eltávolodunk a középértéktől, a sűrűség exponenciálisan csökken.

Összefoglalás:

A sűrűségfüggvényt azért nevezzük így, mert:

- Az értéke megmutatja, hogy környezetében milyen „sűrűn” helyezkednek el a valószínűségek. - Az segítségével kis intervallumok valószínűsége gyorsan kiszámítható: Ez a formula egy alternatív megfogalmazása annak, hogy miért nevezzük -et sűrűségfüggvénynek.

Formula:

Magyarázat:

- Ez a képlet azt írja le, hogy , a sűrűségfüggvény értéke egy adott pontban, hogyan kapcsolódik az adott pont környezetében mért valószínűséghez. - Ha nagyon kicsi, akkor , vagyis az és közötti intervallum valószínűsége arányos lesz -val és az intervallum szélességével ().

Fizikai értelmezés:

- megmutatja a valószínűségi sűrűséget környezetében. Minél nagyobb , annál „sűrűbb” a valószínűség körül. - Ez a valószínűségi változók folytonosságának a lényege: nem egyes pontokhoz rendelünk valószínűséget, hanem az intervallumokhoz.

Példa:

Ha normális eloszlású, -nál (a középértéknél) a sűrűségfüggvény értéke a legnagyobb. Ezért:

ahol a sűrűségfüggvény csúcsa, és az intervallum szélessége () szabályozza a valószínűséget.

Összefoglalva:

Ez a formula megmutatja, hogy a sűrűségfüggvény () miként használható az adott érték környezetében lévő valószínűségek becslésére kis intervallumok esetén.

5.16. megjegyzés

[szerkesztés]

Az 5.16. Megjegyzés röviden arról szól, hogy a hisztogram és a sűrűségfüggvény hogyan kapcsolódnak egymáshoz:

- A hisztogram egy diszkrét közelítése a sűrűségfüggvénynek. A mintából vett adatok alapján készítjük, ahol az oszlopok magassága az adott intervallumhoz tartozó relatív gyakoriságot mutatja. - Ahogy a hisztogram oszlopainak szélessége csökken (tehát az intervallumok egyre kisebbek lesznek), és a minta elemszáma nő, a hisztogram egyre jobban megközelíti a sűrűségfüggvényt.

Lényeg: A hisztogram a valós adatok alapján egy mintából készült közelítés, míg a sűrűségfüggvény az elméleti eloszlás pontos leírása.

5.17. megjegyzés

[szerkesztés]

Az 5.17. Megjegyzés lényege, hogy a folytonos valószínűségi változók esetén a pontszerű valószínűség () mindig 0, de egy adott érték környezetében lévő valószínűség () a sűrűségfüggvény -vel arányos.

Részletek: 1. Pontszerű valószínűség: - Ha , akkor: - Ezért folytonos eloszlásnál egy adott pont valószínűsége mindig nulla.

2. Egy pont környezetében lévő valószínűség: - Ha -nek egy „nagyon kicsi” környezetét nézzük, például -t, ahol kicsi, akkor: - Ez az érték arányos a sűrűségfüggvény -vel, tehát:

Lényeg: - Bár , az megmutatja, hogy milyen „valószínűségi sűrűség” van az adott érték környezetében. Minél nagyobb , annál nagyobb a valószínűség az adott érték körül.

5.18. definíció

[szerkesztés]

Az 5.18. definíció szerint egy valószínűségi változó eloszlása szimmetrikus, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

Diszkrét valószínűségi változók esetén: diszkrét valószínűségi változó eloszlása szimmetrikus, ha: 1. Az valószínűségi értékek sorozata szimmetrikus. 2. Az lehetséges értékek számtani sorozatot alkotnak.

Ez azt jelenti, hogy a valószínűségek és az értékek eloszlása tükrös szimmetriát mutat, például középpontjuk () körül.

Folytonos valószínűségi változók esetén: folytonos valószínűségi változó eloszlása szimmetrikus, ha a sűrűségfüggvénye () szimmetrikus. Matematikailag: ahol a szimmetria középpontja.

Példa: 1. Diszkrét: Egy kockadobás () eloszlása szimmetrikus, mert minden kimenetel () azonos valószínűségű (). 2. Folytonos: A normális eloszlás () szimmetrikus a középértékre, mert:

5.19. definíció

[szerkesztés]

Az 5.19. definíció meghatározza a módusz (mod) fogalmát diszkrét és folytonos valószínűségi változók esetén.

Diszkrét valószínűségi változó módusza: Egy diszkrét valószínűségi változó () módusza(i) a legvalószínűbb érték(ek). Matematikailag: Ez azt jelenti, hogy a módusz az a érték, amelyhez a legnagyobb valószínűség tartozik.

Folytonos valószínűségi változó módusza: Egy folytonos valószínűségi változó () módusza(i) a sűrűségfüggvény () lokális maximumhelye(i): Ez azt jelenti, hogy a módusz az a pont (vagy pontok), ahol a sűrűségfüggvény a legmagasabb értéket éri el.

Fontos megjegyzések: - Egy valószínűségi változónak lehet több módusza is (pl. bimodális eloszlások esetén). - Ha -nek csak egyetlen módusza van, akkor -t unimodálisnak nevezzük.

Példa: 1. Diszkrét eset: Egy dobókocka eloszlása (egyenletes eloszlás) mind a hat érték esetén ugyanaz (), így az összes érték módusznak tekinthető. 2. Folytonos eset: Egy normális eloszlású valószínűségi változó () módusza a középérték, mert a sűrűségfüggvény itt éri el a maximumát.

5.20. definíció

[szerkesztés]

Az 5.20. definíció szerint a medián () egy valószínűségi változó középponti értékét jelöli, amely az eloszlás szempontjából a „középen áll”.

Medián definíciója diszkrét és folytonos valószínűségi változók esetén:

  1. 1. Diszkrét valószínűségi változó mediánja: Ha van olyan , amelyre: akkor ezek az értékek egy intervallumot alkotnak, és a medián legyen ezen intervallum közepe:

Ha nem veszi fel pontosan a -t, akkor a medián a legnagyobb olyan , amelyre:

  1. 2. Folytonos valószínűségi változó mediánja: A medián az az , amely kielégíti az alábbi egyenletet: Ha több ilyen érték létezik, akkor a medián az ezek által alkotott intervallum közepe:

Lényeg: A medián az a pont, amelynél a valószínűségi eloszlás két egyenlő részre oszlik: - Az eloszlás alatt a medián bal oldalán lévő valószínűség , - és a medián jobb oldalán lévő valószínűség is .

Példák: 1. Diszkrét eset: Ha egy sorozat , akkor a medián , mert a bal és jobb oldali elemek száma egyenlő. 2. Folytonos eset: Egy normális eloszlású valószínűségi változónál a medián a középértékkel () egyezik meg, mert az eloszlás szimmetrikus.

5.21. tétel

[szerkesztés]

Az 5.21. Tétel kimondja, hogy ha egy valószínűségi változó () szimmetrikus eloszlású, akkor a medián () és a várható érték () megegyeznek:

Magyarázat: - Egy szimmetrikus eloszlásnál az eloszlás középpontja az a pont, amely körül az eloszlás tükrösen szimmetrikus. - A szimmetria miatt: - A várható érték () a középpontban helyezkedik el. - A medián (), amely az eloszlás -re osztja, szintén a középpontban van. - Így a két érték megegyezik.

Példák: 1. Normális eloszlás: Ha , akkor az eloszlás szimmetrikus körül. Ezért: 2. Egyenletes eloszlás: Ha egyenletes eloszlású intervallumban, akkor:

Lényeg: Szimmetrikus eloszlások esetén a medián és a várható érték az eloszlás szimmetriája miatt azonos helyre esik. Ez nem feltétlenül igaz aszimmetrikus eloszlásokra!

5.22. tétel

[szerkesztés]

Az 5.22. Tétel kimondja, hogy bármely valószínűségi változóra () és tetszőleges számra a következő egyenlőtlenség teljesül:

ahol a mediánja.

Magyarázat: - A medián () az a pont, amely az eloszlás szempontjából középen helyezkedik el, és minimalizálja az abszolút eltérések várható értékét. - Az állítás szerint bármilyen más számot választva az abszolút eltérések várható értéke () nem lehet kisebb, mint ha ezt a mediánhoz mérnénk ().

Alkalmazás: Ez a tétel egy általános tulajdonságot fogalmaz meg a mediánról: - A medián az a hely, amely körül az abszolút eltérések összessége minimális.

Példa: Tegyük fel, hogy egy adott minta eloszlását írja le, például: . - A medián . - Az abszolút eltérések medián körül: - Ha például -et választunk: Ez mutatja, hogy a medián körüli abszolút eltérések valóban kisebbek.

Lényeg: A medián egyedi tulajdonsága, hogy az abszolút eltérések várható értékét minimalizálja, így más középponti értékekkel szemben előnyös választás.

5.23. definíció

[szerkesztés]

5.23. Definíció: Valószínűségi változók függetlensége

Két valószínűségi változót, és , akkor nevezünk függetlennek, ha bármely esetén az alábbi feltétel teljesül:

Ez a definíció biztosítja, hogy a két valószínűségi változó egymásra semmilyen hatással nincsen, és az együttes valószínűségük a marginals valószínűségek szorzatával egyenlő.

5.24. állítás

[szerkesztés]

5.24. Állítás

Ha \(\xi\) és \(\eta\) diszkrét valószínűségi változók, amelyek lehetséges értékei \(\text{Im}(\xi) = \{x_1, x_2, \dots\}\) és \(\text{Im}(\eta) = \{y_1, y_2, \dots\}\), akkor \(\xi\) és \(\eta\) pontosan akkor függetlenek, ha:

\[ P(\xi = x_i \text{ és } \eta = y_j) = P(\xi = x_i) \cdot P(\eta = y_j) \]

minden \(i, j\) indexre.

Ez azt jelenti, hogy a két valószínűségi változó függetlensége esetén az együttes eloszlásuk a peremeloszlásaik szorzataként adható meg.

5.25. tétel

[szerkesztés]

5.25. Tétel

Ha és folytonos eloszlású valószínűségi változók, és sűrűségfüggvényeik rendre és , akkor és pontosan akkor függetlenek, ha:

Ez azt jelenti, hogy a két változó pontosan akkor független, ha a közös eloszlásfüggvény () vegyes második deriváltja megegyezik a két változó marginals sűrűségfüggvényeinek szorzatával.

5.26. definíció

[szerkesztés]

5.26. Definíció

Ha egy mérési eredményként kapott értékre egy függvényt alkalmazunk, akkor a

röviden:

mennyiség is egy valószínűségi változó lesz ugyanazon eseménytéren. Ezt -nek a szerinti transzformáltjának nevezzük.

Megjegyzések: - Ha diszkrét valószínűségi változó, akkor is diszkrét valószínűségi változó. - Ha folytonos valószínűségi változó és folytonos függvény, akkor is folytonos valószínűségi változó lesz.

5.27. tétel

[szerkesztés]

5.27. Tétel

Ha a függvény invertálható, akkor az eloszlása a következőképpen adható meg:

ahol és rendre az és kumulatív eloszlásfüggvényei.

Ha továbbá folytonos valószínűségi változó, és deriválható, akkor:

ahol és rendre az és sűrűségfüggvényei.

Ez a tétel azt írja le, hogyan lehet a transzformált valószínűségi változó () eloszlását és sűrűségfüggvényét meghatározni a kiinduló valószínűségi változó () alapján.