उ I. u (jel.: unoti; bef.: uta) hívni kiáltani kinyilvánítani II. u (h.) Sivát jelentő betű az aum szótagban III. u (kszó) és IV. u (isz.) V. u (nysz.) harag, düh indulatszava valóban, igazán másfelől ▷ pontosan, éppen úgy nos, ugyan
उ...उ u...u (kszó) ► egyfelől..., másfelől ▷ részben így..., részben úgy úgy..., mint ahogy
उकार u-kāra (h.) ▷ az u betű és az u hang neve (nyt.)
उक्त uk-ta (mn.) ▷ megszólított mondott, kiejtett
उक्तत्व ukta-tva (s.) ▷ állítás, kijelentés
उक्तनिर्वाह ukta-nirvaha (h.) ▷ az állítás fenntartása (fil.)
उक्तपुंस्क ukta-pumska (mm.) ▷ hímnemű lényt jelölő nőnemű vagy semlegesnemű szó (nyt.)
उक्तपूर्व ukta-purva (mn.) ▷ előbb említett
उक्तप्रत्युक्त ukta-pratyukta (s.) ▷ állítás és válaszolás, a beszélgetés egyik elnevezése
उक्तमात्र ukta-matra (mn.) épp csak kiejtett, kimondott
उक्तरूप ukta-rupa (mn.) > említett formájú, fajú
उक्तवाक्य ukta-vākya (mn.) kimondandó
उक्तानुक्त ukta-anukta (mn.) ▷ mondott és nem mondott
उक्तानुशासन ukta-anuśāsana (mn.) parancsot kapó
उक्ति uk-ti (n.) beszéd, kifejezés ▷ kinyilatkoztatás állítás, kijelentés ▷ a szó kifejezőereje ▷ ének
उक्तिंकॄ uktin-kr (gyök: kr) ▷ hangot felemelni
उक्तिपोष ukti-posa (h.) ▷ szószaporítás
उक्तिप्रत्युक्तिका ukti-pratyuktikā (n.) ▷ szólás és válasz, beszélgetés
उक्तोपनिषत्क ukta-upanișatka (mn.) ► Upanisádokat megtanult
उक्तोपसंहार ukta-upasamhāra (h.) ▷ a beszéd vége
उत्क्का uk-två (mn.) mondandó
उक्थ uk-thà (s.) mondás dicsőítés ének, himnusz a Számavéda egyik neve
उक्थदोह uktha-doh-a (h.) része az ima befejező
उक्थपत्र uktha-patra (min.) imával vivő
उक्थभाग uktha-bhāga (mm.) imát fogadó
उक्थभृत् uktha-bhit (mn.) imát felajánló
उक्थमुख uktha-mukha (mn.) uktha szóval kezdődő
उक्थवर्धन uktha-vårdh-ana (mm.) imának örvendő
उक्थवाहस् uktha-våhas (min.) imákat, verseket felajánló
उक्थविद् uktha-vid (mn.) ► himnuszokban, imákban jártas
उक्थविध uktha-vidha (mn.) ► versszerű, verses
उक्थशंसिन् uktha-śamsin (mn.) imaéneklő, imát kimondó
उक्थशंसिन् uktha-śams-in (mn.) ► imaéneklő, imát kimondó
उक्थशस् uktha-śas (h.) a versmondás ➤ a verssel megszólító, a versmondó
उक्थशस uktha-śasà (h.) imát zengó, dicsőítő
उक्थशास् uktha-sas (h.) a versmondás ► a verssel megszólító, a versmondó
उक्थशुष्म uktha-śuşma (mn.) imától erős ► zengető
उक्थामद uktha-mada (h.. s., ksz.) a dicsőítő és az örvendő
उक्थायु ukthay-u (mn.) ► dicsőítésre vágyó
उक्थार्का uktharka (n., ksz.) ► dicsőítés és ének felolvasás és himnusz
उक्थावी uktha-vi (mn.) dicsőítést élvező imáért bolonduló.
उक्थाशखाणि ukthā-śastrani (s.. ksz.) ► dicsőítés és felolvasás
उक्थिन् ukth-in (mn.) ► dicsérő
उक्थ्य Ⅰ. ukth-yà (mn.) dicsérhető ▷ dicsérendő II. ukth-yà (h.) a reggeli és déli szertartás italáldozatának neve
उक्थ्यपात्र ukthya-pâtrà (s.) italáldozati edény
उक्थ्यस्थाली ukthya-sthāli (n.) ► italáldozati korsó 3 uks (jel.: ukşati, ukşate; bef.: ukşita) vizet hinteni, nedvesíteni befecskendezni díszíteni sajtolni, szorítani növekedni, gyarapodni
उक्ष uk-şa (s.) ima, dicsőítés
उक्षण uks-ana (s.) ▷ vízhintés vízhintéssel felszentelés
उक्षणज uksana-ja (mn.) megszentelésból születő
उक्षण्य uksanya (jel.: ukşanyati; bef.: uksanyita) bikára vágyni bikaként cselekedni
उक्षण्यायन uksanya-ayana (h.) Uksanja Leszármazottja, személynév
उक्षण्यु uksan-yu (mm.) ► bikára vágyó
उक्षत् ùks-at (mn.) ► növekvő, fiatal
उक्षन् uks-àn (h.) a befecskendező, a bika egyik elnevezése
उक्षन्तर uksantara (h.) ▷ növendék bika
उक्षवरा uksa-vaša (h.) bika, ökör nem termékenyítő
उक्षात्र uksa-anna (mn.) ökörételű, ökörevő
उक्षित uks-i-tà (mn.) locsolt, hintett befecskendezett, termékenyített erőteljes
उक्ष्णवेष्टित uksna-vestita (mn.) innal kötözött
उख् ukh (jel.: okhati/unkhati; bef.: okhita/unkhita) menni, mozogni
उख ukh-à (h.) ► üst főzőedény ▷ serpenyő
उखच्छिद् ukha-cchid (min.) ► edénytörékenységű
उखा ukh-a (n.) szertartásnál használt üst
उख्य ukh-ya (mn.) üstben fővő
उगण ù-gana (h.) kisebb egységekből álló sereg (kat.)
उम्र I. ug-rà (mn.) erős, hatalmas férfias nemes éles, metsző rettentő, vad Rettentő, Rudra II. ug-rà (h.) az utasító egyik neve▷ egy költői érzés neve ▷ ksatrija apa és súdra anya leszármazottja ▷ erős személy (alt.)
उग्रगन्ध ugra-gandha (h.) az éles szagú, a csampakafa és a fokhagyma egyik neve
उग्रगाध ugra-gadh-a (mn.) gyors folyású
उग्रचारिणी ugra-carini (n.) > Durga egyik neve
उग्रजाति ugra-jāti (mn.) ▷ alacsonyrendű származású
उग्रजित् ugra-jit (mn.) ► ádáz, kegyetlenül győző
