Ugrás a tartalomhoz

Weierstrass-szélsőértéktétel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈvɛjijɛrʃtrɒʃseːlʃøːjeːrteːkteːtɛl]

Főnév

Weierstrass-szélsőértéktétel

  1. (matematika) A Weierstrass-szélsőértéktétel a matematikában az analízis egyik legfontosabb, alapvető tétele. Az egyváltozós valós függvények esetén a legtöbbször alkalmazott alakja az, hogy korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvénynek van abszolút maximuma és abszolút minimuma. A tétel tetszőleges korlátos és zárt, azaz kompakt halmazra is érvényes amennyiben Rn-ben maradunk. Általában, Hausdorff-féle topologikus terekben (ahol a korlátos és zárt feltételegyüttes nem esik egybe a kompaktsági kitétellel) a tétel kompakt halmazokra érvényes.[1]
A tétel
Korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvény felveszi minimumát és maximumát. Tehát, ha korlátos és zárt és  : R folytonos függvény, akkor létezik olyan , , hogy minden -re .
  1. Simonovits András: Válogatott fejezetek a matematika történetéből. 88-89. old. Typotex Kiadó, 2009. ISBN 978-963-279-026-8