abroncsol

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɒbront͡ʃol]

Ige

abroncsol

1. abroncsoz

Etimológia

abroncs +‎ -ol

Ragozás

abroncsol ragozása

Főnévi igenév			abroncsolni
Befejezett melléknévi igenév			abroncsolt
Folyamatos melléknévi igenév			abroncsoló
Beálló melléknévi igenév			abroncsolandó
Határozói igenév			abroncsolva
Ható ige			abroncsolhat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	abroncsolok	abroncsolsz	abroncsol	abroncsolunk	abroncsoltok	abroncsolnak
		Tárgyas	abroncsolom én téged/titeket abroncsollak	abroncsolod	abroncsolja	abroncsoljuk	abroncsoljátok	abroncsolják
	Múlt idő	Alanyi	abroncsoltam	abroncsoltál	abroncsolt	abroncsoltunk	abroncsoltatok	abroncsoltak
		Tárgyas	abroncsoltam én téged/titeket abroncsoltalak	abroncsoltad	abroncsolta	abroncsoltuk	abroncsoltátok	abroncsolták
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	abroncsolnék	abroncsolnál	abroncsolna	abroncsolnánk	abroncsolnátok	abroncsolnának
		Tárgyas	abroncsolnám én téged/titeket abroncsolnálak	abroncsolnád	abroncsolná	abroncsolnánk	abroncsolnátok	abroncsolnák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	abroncsoljak	abroncsolj vagy abroncsoljál	abroncsoljon	abroncsoljunk	abroncsoljatok	abroncsoljanak
		Tárgyas	abroncsoljam én téged/titeket abroncsoljalak	abroncsold vagy abroncsoljad	abroncsolja	abroncsoljuk	abroncsoljátok	abroncsolják
Főnévi igenév ragozása			abroncsolnom	abroncsolnod	abroncsolnia	abroncsolnunk	abroncsolnotok	abroncsolniuk