bölcs

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbølt͡ʃ]

Főnév

bölcs

Etimológia

A bölcs nem török, hanem magyar eredetű szó, mert germán. A gyöke az indogermán bel, világít, amiből lesz a germán bleid, ami boldogot jelent, illuminált. Ha a d cs-vé válik lesz bölcs belőle, ami egy a boldoggal.

Fordítások

Melléknév

bölcs (középfok bölcsebb, felsőfok legbölcsebb)

  1. Nagyon okos.

Fordítások