beszéd

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛseːd]

Főnév

beszéd

  1. Hangos emberi kommunikáció.

Etimológia

A szó az indogermán bah gyökből ered, ami gyökké a germagyar nyelvben a bű lett, ebből jön a bes, mint a görög baskein, ami elvarázsol. A beszélni tehát bűvölni, egy germán szó, a germán bójan,ebből jön a báj szó is, és a boszorka is, mint a szláv besny, ami varázsszó. A beszéd a germán bah, besz, mint bű szóból ered, és egy germán ada képzéssel van képezve.

Fordítások

Ragozás

beszéd ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset beszéd beszédek
tárgyeset beszédet beszédeket
részes eset beszédnek beszédeknek
-val/-vel beszéddel beszédekkel
-ért beszédért beszédekért
-vá/-vé beszéddé beszédekké
-ig beszédig beszédekig
-ként beszédként beszédekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben beszédben beszédekben
-on/-en/-ön beszéden beszédeken
-nál/-nél beszédnél beszédeknél
-ba/-be beszédbe beszédekbe
-ra/-re beszédre beszédekre
-hoz/-hez/-höz beszédhez beszédekhez
-ból/-ből beszédből beszédekből
-ról/-ről beszédről beszédekről
-tól/-től beszédtől beszédektől
beszéd birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én beszédem beszédeim
a te beszéded beszédeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
beszéde beszédei
a mi beszédünk beszédeink
a ti beszédetek beszédeitek
az ő beszédük beszédeik

Származékok

Szókapcsolatok