Ugrás a tartalomhoz

binomiális eloszlás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbinomijaːliʃɛloslaːʃ]

Főnév

binomiális eloszlás

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A binomiális eloszlás egy diszkrét valószínűségi eloszlás, amelyet olyan kísérletek modellezésére használnak, amelyekben független Bernoulli-kísérletet hajtunk végre, és az egyes kísérleteknek két kimenete van: siker (1) és kudarc (0). A binomiális eloszlás főként arra szolgál, hogy megmutassa, milyen valószínűséggel fordul elő siker egy adott kísérletsorozatban.
Főbb jellemzők

1. Paraméterek:

  • : A kísérletek száma.
  • : A siker valószínűsége egyetlen kísérletben.
  • : A kudarc valószínűsége.

2. Valószínűségi tömegfüggvény (PMF): A binomiális eloszlás valószínűségi tömegfüggvénye a következőképpen írható fel: ahol a binomiális együttható, amely a következőképpen számolható: Ahol a faktoriális, amely a számok szorzataként definiálható.

3. Elvárt érték és szórás: - Az elvárt érték (várható érték) a binomiális eloszlás esetén: - A szórás (standard deviation) a következőképpen számolható:

Példa
Tegyük fel, hogy egy pénzfeldobás sikeresnek számít, ha fej (p = 0.5) jön ki, és 10-szer dobunk fel egy érmét. Ha meg akarjuk határozni, milyen valószínűséggel dobunk 6 fejet, a következőképpen járunk el:

- (kísérletek száma) - (sikeres kísérletek száma) - (siker valószínűsége)

A PMF kiszámítása:

Fordítások