biztat

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbistɒt]

Ige

biztat

Származékok

• (igekötős alakok): | felbiztat | 

Etimológia

bízik +‎ -tat

Fordítások

Tartalom

cigány: pucsléászlész

Ragozás

biztat ragozása

Főnévi igenév			biztatni
Befejezett melléknévi igenév			biztatott
Folyamatos melléknévi igenév			biztató
Beálló melléknévi igenév			biztatandó
Határozói igenév			biztatva
Ható ige			biztathat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	biztatok	biztatsz	biztat	biztatunk	biztattok	biztatnak
		Tárgyas	biztatom én téged/titeket biztatlak	biztatod	biztatja	biztatjuk	biztatjátok	biztatják
	Múlt idő	Alanyi	biztattam	biztattál	biztatott	biztattunk	biztattatok	biztattak
		Tárgyas	biztattam én téged/titeket biztattalak	biztattad	biztatta	biztattuk	biztattátok	biztatták
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	biztatnék	biztatnál	biztatna	biztatnánk	biztatnátok	biztatnának
		Tárgyas	biztatnám én téged/titeket biztatnálak	biztatnád	biztatná	biztatnánk	biztatnátok	biztatnák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	biztassak	biztass vagy biztassál	biztasson	biztassunk	biztassatok	biztassanak
		Tárgyas	biztassam én téged/titeket biztassalak	biztasd vagy biztassad	biztassa	biztassuk	biztassátok	biztassák
Főnévi igenév ragozása			biztatnom	biztatnod	biztatnia	biztatnunk	biztatnotok	biztatniuk