Ugrás a tartalomhoz

bröckeln

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: /brœkɛln/

Ige

bröckeln (gyenge, E/3 jelen bröckelt, múlt bröckelte, befejezett gebröckelt, segédige haben)

  1. ?

Igeragozás