e

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛ]

Betű

  1. a magyar ábécé betűje
  1. mutató szó - ha a szó, amely előtt áll (ill. amelyre mutat), mássalhangzóval kezdődik; párja az ez.
  2. -e (mint igemódosító): kérdést kifejező rag, s a mondat végére kérdőjelet vonz.

További információk

  • e - A magyar nyelv értelmező szótára
  • e - Új magyar etimológiai szótár
  • e - Szótár.net (hu-hu)
  • e - DeepL Translator (hu-de)
  • e - Яндекс Переводчик (hu-ru)
  • e - Google Translate (hu-en)
  • e - Akadémiai helyesírási szótár
  • e - Wikipédia (magyar)

Albán

Kötőszó

e

  1. és

Olasz

Kiejtés

Kötőszó

e

  1. és

Etimológia

A latin et kötőszóból.

Portugál

Kiejtés

Kötőszó

e

  1. és

Román

Ige

e

  1. van

Szinonimák

További információk

  • e - Reverso Context (ro-en)
  • e - szotar.ro
  • e - Dictzone (ro-hu)
  • e - DEX online
  • e - sinonimul.ro
  • e - Google Translate (ro-en)
  • e - Яндекс Переводчик (ro-ru)
  • e - Wikipédia (román)

Spanyol

Kiejtés

Kötőszó

e

  1. és

Lásd még

Zazaki

Határozószó

e

  1. igen

Mandarin kínai

Pinjin átírás

e

  1. ē nem sztenderd írásmódja
  2. é nem sztenderd írásmódja
  3. ě nem sztenderd írásmódja
  4. è nem sztenderd írásmódja
  5. ê̄ nem sztenderd írásmódja
  6. ế nem sztenderd írásmódja
  7. ê̌ nem sztenderd írásmódja
  8. nem sztenderd írásmódja