gyermeknyelv

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

gyermeknyelv

  1. (nyelvtan) A kisgyermekek és a velük beszélő felnőttek nyelvhasználata. [1]

Etimológia

gyermek + nyelv, a német Kindersprache szó tükörfordítása

Ragozás

gyermeknyelv ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset gyermeknyelv gyermeknyelvek
tárgyeset gyermeknyelvet gyermeknyelveket
részes eset gyermeknyelvnek gyermeknyelveknek
-val/-vel gyermeknyelvvel gyermeknyelvekkel
-ért gyermeknyelvért gyermeknyelvekért
-vá/-vé gyermeknyelvvé gyermeknyelvekké
-ig gyermeknyelvig gyermeknyelvekig
-ként gyermeknyelvként gyermeknyelvekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben gyermeknyelvben gyermeknyelvekben
-on/-en/-ön gyermeknyelven gyermeknyelveken
-nál/-nél gyermeknyelvnél gyermeknyelveknél
-ba/-be gyermeknyelvbe gyermeknyelvekbe
-ra/-re gyermeknyelvre gyermeknyelvekre
-hoz/-hez/-höz gyermeknyelvhez gyermeknyelvekhez
-ból/-ből gyermeknyelvből gyermeknyelvekből
-ról/-ről gyermeknyelvről gyermeknyelvekről
-tól/-től gyermeknyelvtől gyermeknyelvektől
gyermeknyelv birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én gyermeknyelvem gyermeknyelveim
a te gyermeknyelved gyermeknyelveid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
gyermeknyelve gyermeknyelvei
a mi gyermeknyelvünk gyermeknyelveink
a ti gyermeknyelvetek gyermeknyelveitek
az ő gyermeknyelvük gyermeknyelveik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6