nyelv

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɲɛlv]

Főnév

nyelv

  1. Az ízek érzékelésére szolgáló testrész.
  2. Emberi kommunikációs rendszer.
  3. Gondolatok és érzések közlése önkényes jelek, például hangok, mozdulatok és írott szimbólumok rendszerével.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból.

Fordítások

Ragozás

nyelv ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset nyelv nyelvek
tárgyeset nyelvet nyelveket
részes eset nyelvnek nyelveknek
-val/-vel nyelvvel nyelvekkel
-ért nyelvért nyelvekért
-vá/-vé nyelvvé nyelvekké
-ig nyelvig nyelvekig
-ként nyelvként nyelvekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben nyelvben nyelvekben
-on/-en/-ön nyelven nyelveken
-nál/-nél nyelvnél nyelveknél
-ba/-be nyelvbe nyelvekbe
-ra/-re nyelvre nyelvekre
-hoz/-hez/-höz nyelvhez nyelvekhez
-ból/-ből nyelvből nyelvekből
-ról/-ről nyelvről nyelvekről
-tól/-től nyelvtől nyelvektől
nyelv birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én nyelvem nyelveim
a te nyelved nyelveid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
nyelve nyelvei
a mi nyelvünk nyelveink
a ti nyelvetek nyelveitek
az ő nyelvük nyelveik

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok

További információk

  • nyelv - A magyar nyelv értelmező szótára
  • nyelv - Új magyar etimológiai szótár
  • nyelv - Szótár.net (hu-hu)
  • nyelv - DeepL Translator (hu-de)
  • nyelv - Яндекс Переводчик (hu-ru)
  • nyelv - Google Translate (hu-en)
  • nyelv - Akadémiai helyesírási szótár
  • nyelv - Wikipédia (magyar)