hajtás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈhɒjtaːʃ]

Főnév

hajtás

1. (növénytan) A növények leveles szára.
2. Növénynek (a földből kibújó) fiatal része
3. (vadászat) Szervezett, társas vadászati forma, amelyet minimum 10 ember alkot.

Szinonimák

• hajtóvadászat

Etimológia

hajt +‎ -ás

Származékok

• (összetételek): gyorshajtás

Fordítások

Tartalom

angol: drive (en), shoot (en), sprout (en), drift (en), offshoot (en), offset (en), ply (en), scion (en)

német: Umsclag (de) hn, Trieb (de) hn, Schoß (de)

társas vadászati forma

német: Treibjagd (de) nn

Ragozás

hajtás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	hajtás	hajtások
tárgyeset	hajtást	hajtásokat
részes eset	hajtásnak	hajtásoknak
-val/-vel	hajtással	hajtásokkal
-ért	hajtásért	hajtásokért
-vá/-vé	hajtássá	hajtásokká
-ig	hajtásig	hajtásokig
-ként	hajtásként	hajtásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	hajtásban	hajtásokban
-on/-en/-ön	hajtáson	hajtásokon
-nál/-nél	hajtásnál	hajtásoknál
-ba/-be	hajtásba	hajtásokba
-ra/-re	hajtásra	hajtásokra
-hoz/-hez/-höz	hajtáshoz	hajtásokhoz
-ból/-ből	hajtásból	hajtásokból
-ról/-ről	hajtásról	hajtásokról
-tól/-től	hajtástól	hajtásoktól

hajtás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	hajtásom	hajtásaim
a te	hajtásod	hajtásaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	hajtása	hajtásai
a mi	hajtásunk	hajtásaink
a ti	hajtásotok	hajtásaitok
az ő	hajtásuk	hajtásaik