hajtás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhɒjtaːʃ]

Főnév

hajtás

  1. (növénytan) A növények leveles szára.
  2. Növénynek (a földből kibújó) fiatal része
  3. (vadászat) Szervezett, társas vadászati forma, amelyet minimum 10 ember alkot.[1]

Szinonimák

Etimológia

hajt +‎ -ás

Származékok

Fordítások

Ragozás

hajtás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hajtás hajtások
tárgyeset hajtást hajtásokat
részes eset hajtásnak hajtásoknak
-val/-vel hajtással hajtásokkal
-ért hajtásért hajtásokért
-vá/-vé hajtássá hajtásokká
-ig hajtásig hajtásokig
-ként hajtásként hajtásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hajtásban hajtásokban
-on/-en/-ön hajtáson hajtásokon
-nál/-nél hajtásnál hajtásoknál
-ba/-be hajtásba hajtásokba
-ra/-re hajtásra hajtásokra
-hoz/-hez/-höz hajtáshoz hajtásokhoz
-ból/-ből hajtásból hajtásokból
-ról/-ről hajtásról hajtásokról
-tól/-től hajtástól hajtásoktól
hajtás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hajtásom hajtásaim
a te hajtásod hajtásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hajtása hajtásai
a mi hajtásunk hajtásaink
a ti hajtásotok hajtásaitok
az ő hajtásuk hajtásaik

Jegyzetek

  1. Kovács László. Vadászlexikon. Budapest: Saxum Kiadó Bt., p. 77 (2002). ISBN 963 9308 50 1