hallás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhɒlːaːʃ]

Főnév

hallás

  1. Az érzékszervek egyik fajtája, amely a közeg (általában: a levegő) rezgését érzékeli.

Etimológia

hall +‎ -ás

Származékok

Fordítások

Ragozás

hallás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hallás hallások
tárgyeset hallást hallásokat
részes eset hallásnak hallásoknak
-val/-vel hallással hallásokkal
-ért hallásért hallásokért
-vá/-vé hallássá hallásokká
-ig hallásig hallásokig
-ként hallásként hallásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hallásban hallásokban
-on/-en/-ön halláson hallásokon
-nál/-nél hallásnál hallásoknál
-ba/-be hallásba hallásokba
-ra/-re hallásra hallásokra
-hoz/-hez/-höz halláshoz hallásokhoz
-ból/-ből hallásból hallásokból
-ról/-ről hallásról hallásokról
-tól/-től hallástól hallásoktól
hallás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hallásom hallásaim
a te hallásod hallásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hallása hallásai
a mi hallásunk hallásaink
a ti hallásotok hallásaitok
az ő hallásuk hallásaik