hallás
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈhɒlːaːʃ]
Főnév
hallás
- Az érzékszervek egyik fajtája, amely a közeg (általában: a levegő) rezgését érzékeli.
Etimológia
Származékok
- hallási
- (összetételek): halláskárosodás
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | hallás | hallások |
| tárgyeset | hallást | hallásokat |
| részes eset | hallásnak | hallásoknak |
| -val/-vel | hallással | hallásokkal |
| -ért | hallásért | hallásokért |
| -vá/-vé | hallássá | hallásokká |
| -ig | hallásig | hallásokig |
| -ként | hallásként | hallásokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | hallásban | hallásokban |
| -on/-en/-ön | halláson | hallásokon |
| -nál/-nél | hallásnál | hallásoknál |
| -ba/-be | hallásba | hallásokba |
| -ra/-re | hallásra | hallásokra |
| -hoz/-hez/-höz | halláshoz | hallásokhoz |
| -ból/-ből | hallásból | hallásokból |
| -ról/-ről | hallásról | hallásokról |
| -tól/-től | hallástól | hallásoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | hallásom | hallásaim |
| a te | hallásod | hallásaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
hallása | hallásai |
| a mi | hallásunk | hallásaink |
| a ti | hallásotok | hallásaitok |
| az ő | hallásuk | hallásaik |