Ugrás a tartalomhoz

hiba

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhibɒ]

Főnév

hiba

  1. Tett vagy magatartás, amely rendszerint káros következményekkel jár. Káros eredmény ami a helyes gondolkodás, követendő eljárás, szabály, elv megsértéséből keletkezik.

Etimológia

Egy szláv *hyba szóból, vö. szlovák chyba.

Fordítások

Ragozás

hiba ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hiba hibák
tárgyeset hibát hibákat
részes eset hibának hibáknak
-val/-vel hibával hibákkal
-ért hibáért hibákért
-vá/-vé hibává hibákká
-ig hibáig hibákig
-ként hibaként hibákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hibában hibákban
-on/-en/-ön hibán hibákon
-nál/-nél hibánál hibáknál
-ba/-be hibába hibákba
-ra/-re hibára hibákra
-hoz/-hez/-höz hibához hibákhoz
-ból/-ből hibából hibákból
-ról/-ről hibáról hibákról
-tól/-től hibától hibáktól
hiba birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hibám hibáim
a te hibád hibáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hibája hibái
a mi hibánk hibáink
a ti hibátok hibáitok
az ő hibájuk hibáik

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok