hiba

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhibɒ]

Főnév

hiba

  1. Tett vagy magatartás, amely rendszerint káros következményekkel jár. Káros eredmény ami a helyes gondolkodás, követendő eljárás, szabály, elv megsértéséből keletkezik.

Etimológia

Egy szláv *hyba szóból, vö. szlovák chyba. A szláv szó gyöke egy ks, nincs köze a germagyar szóhoz.

A hiba szó a hu gyökből ered, ami az indogermán keue, ebből jön a homorú, és a hegy. A grmán huba, hiba a hiba, mint hobel, a hibban szóval azonos a hiba:

Hu+m=homorú, germán ham hu+mp=hemper, hempereg, germán hampen, sich krümmen hu+mp+l=hömpöly=hampal hu+b=huppjan, huppan hepaj=huppjan, janos ige után ej, aj hu+b=hube, Bug, Biegung, hiba hibban=huppan, hube mint Bug,egyben stoßen,taszít hu+b+l=hubil, hobály, bugozó, enthobeln hu+g(ja)=haug, haugja, hegy hu+p=huba,Haube, (tán kalap, kupak?)

A szláv szót csak egy árja ks-s szóval lehet összehozni, ha nem akkor a magyar szó elferdítése.

Fordítások

Ragozás

hiba ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hiba hibák
tárgyeset hibát hibákat
részes eset hibának hibáknak
-val/-vel hibával hibákkal
-ért hibáért hibákért
-vá/-vé hibává hibákká
-ig hibáig hibákig
-ként hibaként hibákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hibában hibákban
-on/-en/-ön hibán hibákon
-nál/-nél hibánál hibáknál
-ba/-be hibába hibákba
-ra/-re hibára hibákra
-hoz/-hez/-höz hibához hibákhoz
-ból/-ből hibából hibákból
-ról/-ről hibáról hibákról
-tól/-től hibától hibáktól
hiba birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hibám hibáim
a te hibád hibáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hibája hibái
a mi hibánk hibáink
a ti hibátok hibáitok
az ő hibájuk hibáik

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok