kőkocka

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkøːkot͡skɒ]

Főnév

kőkocka

1. Kocka alakúra faragott (utca)kő.

Etimológia

kő +‎ kocka

Ragozás

kőkocka ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kőkocka	kőkockák
tárgyeset	kőkockát	kőkockákat
részes eset	kőkockának	kőkockáknak
-val/-vel	kőkockával	kőkockákkal
-ért	kőkockáért	kőkockákért
-vá/-vé	kőkockává	kőkockákká
-ig	kőkockáig	kőkockákig
-ként	kőkockaként	kőkockákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kőkockában	kőkockákban
-on/-en/-ön	kőkockán	kőkockákon
-nál/-nél	kőkockánál	kőkockáknál
-ba/-be	kőkockába	kőkockákba
-ra/-re	kőkockára	kőkockákra
-hoz/-hez/-höz	kőkockához	kőkockákhoz
-ból/-ből	kőkockából	kőkockákból
-ról/-ről	kőkockáról	kőkockákról
-tól/-től	kőkockától	kőkockáktól

kőkocka birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kőkockám	kőkockáim
a te	kőkockád	kőkockáid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kőkockája	kőkockái
a mi	kőkockánk	kőkockáink
a ti	kőkockátok	kőkockáitok
az ő	kőkockájuk	kőkockáik