kahlata

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Finn

Kiejtés

  • IPA: /ˈkɑhlɑtɑ/, [ˈkɑxlɑt̪ɑ]
  • rím: -ɑhlɑtɑ
  • szótagolás: kah‧la‧ta

Ige

kahlata

  1. gázol, átgázol (vízen)

Etimológia

Lásd a magyar kel igénél.