kel

Magyar

Ige

kel

1. jár (pl. jár-kel)
2. megy (pl. átkel)
3. felébred (pl. későn kel)

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. erza kelems (келeмc), komi kel (кевны).

Származékok

• kelt

• (igekötős alakok): | átkel | felkel | kikel | megkel | 

Szókapcsolatok

• ki korán kel, aranyat lel

Fordítások

• NÉMET: aufstehen ^(de) (felkel), aufgehen ^(de) (nap)

Főnév

kel

Szókapcsolatok

• bimbós kel

Fordítások

• NÉMET: Kohl ^(de) (m.)

Kurd

Főnév

kel

1. hő

Török

Melléknév

kel

1. kopasz