kel

Magyar

Ige

kel

1. jár (pl. jár-kel)
2. megy (pl. átkel)
3. felébred (pl. későn kel)

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. erza келемс.

Származékok

• kelt

• (igekötős alakok): | átkel | felkel | kikel | megkel | 

Szókapcsolatok

• ki korán kel, aranyat lel

Fordítások

• NÉMET: aufstehen (felkel), aufgehen (nap)

Főnév

kel

Szókapcsolatok

• bimbós kel

Fordítások

• NÉMET: Kohl m

Kurd

Főnév

kel

1. hő

Török

Melléknév

kel

1. kopasz