kenter

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɛntɛr]

Főnév

kenter

  1. (szleng) könnyű vágta

Etimológia

Az angol canter szóból.

Korni

Főnév

kenter

  1. szög (tárgy)