Ugrás a tartalomhoz

keulen

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: /kɔʏ̯lɛn/

Ige

keulen (gyenge, E/3 jelen keult, múlt keulte, befejezett gekeult, segédige haben)

  1. ?

Igeragozás