Ugrás a tartalomhoz

klingeln

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: /klɪŋɛln/

Ige

klingeln (gyenge, E/3 jelen klingelt, múlt klingelte, befejezett geklingelt, segédige haben)

  1. cseng, csöng

Igeragozás