kulcsár

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkult͡ʃaːr]

Főnév

kulcsár

1. (régies) Nagybirtokon a gazdasági épületekre, a cselédségre felügyelő alkalmazott.
2. (régies) Az éléstár és a pince kulcsainak őrzője.

Etimológia

Szláv eredetű.

Ragozás

kulcsár ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kulcsár	kulcsárok
tárgyeset	kulcsárt	kulcsárokat
részes eset	kulcsárnak	kulcsároknak
-val/-vel	kulcsárral	kulcsárokkal
-ért	kulcsárért	kulcsárokért
-vá/-vé	kulcsárrá	kulcsárokká
-ig	kulcsárig	kulcsárokig
-ként	kulcsárként	kulcsárokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kulcsárban	kulcsárokban
-on/-en/-ön	kulcsáron	kulcsárokon
-nál/-nél	kulcsárnál	kulcsároknál
-ba/-be	kulcsárba	kulcsárokba
-ra/-re	kulcsárra	kulcsárokra
-hoz/-hez/-höz	kulcsárhoz	kulcsárokhoz
-ból/-ből	kulcsárból	kulcsárokból
-ról/-ről	kulcsárról	kulcsárokról
-tól/-től	kulcsártól	kulcsároktól

kulcsár birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kulcsárom	kulcsárjaim
a te	kulcsárod	kulcsárjaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kulcsárja	kulcsárjai
a mi	kulcsárunk	kulcsárjaink
a ti	kulcsárotok	kulcsárjaitok
az ő	kulcsárjuk	kulcsárjaik

Gyakoriság

• 2

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)