lök

Magyar

lök

Tkp. *lüki, finnugor szó, vö. finn lykätä.

lök — lásd tol

lök ragozása

			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Főnévi igenév			lökni
Befejezett melléknévi igenév			lökött
Folyamatos melléknévi igenév			lökő
Beálló melléknévi igenév			lökendő
Határozói igenév			lökve
Ható ige			lökhet
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	lökök	löksz	lök	lökünk	löktök	löknek
	Jelen idő	Tárgyas	lököm én téged/titeket löklek	lököd	löki	lökjük	lökitek	lökik
	Múlt idő	Alanyi	löktem	löktél	lökött	löktünk	löktetek	löktek
	Múlt idő	Tárgyas	löktem én téged/titeket löktelek	lökted	lökte	löktük	löktétek	lökték
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	löknék	löknél	lökne	löknénk	löknétek	löknének
Feltételes mód	Jelen idő	Tárgyas	lökném én téged/titeket löknélek	löknéd	lökné	löknénk	löknétek	löknék
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	lökjek	lökj vagy lökjél	lökjön	lökjünk	lökjetek	lökjenek
Felszólító mód	Jelen idő	Tárgyas	lökjem én téged/titeket lökjelek	lökd vagy lökjed	lökje	lökjük	lökjétek	lökjék
Főnévi igenév ragozása			löknöm	löknöd	löknie	löknünk	löknötök	lökniük

lök

Tkp. *loko, lásd a szláv luk szót.