mándruc

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmaːndrut͡s]

Főnév

mándruc

1. (tájszó) Képzeletbeli, hiúz- vagy párducszerű vérengző állat.

Ragozás

mándruc ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	mándruc	mándrucok
tárgyeset	mándrucot	mándrucokat
részes eset	mándrucnak	mándrucoknak
-val/-vel	mándruccal	mándrucokkal
-ért	mándrucért	mándrucokért
-vá/-vé	mándruccá	mándrucokká
-ig	mándrucig	mándrucokig
-ként	mándrucként	mándrucokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	mándrucban	mándrucokban
-on/-en/-ön	mándrucon	mándrucokon
-nál/-nél	mándrucnál	mándrucoknál
-ba/-be	mándrucba	mándrucokba
-ra/-re	mándrucra	mándrucokra
-hoz/-hez/-höz	mándruchoz	mándrucokhoz
-ból/-ből	mándrucból	mándrucokból
-ról/-ről	mándrucról	mándrucokról
-tól/-től	mándructól	mándrucoktól

mándruc birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	mándrucom	mándrucaim
a te	mándrucod	mándrucaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	mándruca	mándrucai
a mi	mándrucunk	mándrucaink
a ti	mándrucotok	mándrucaitok
az ő	mándrucuk	mándrucaik

Gyakoriság

• 5