magnus

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Latin

Melléknév

magnus (nőnem magna, semlegesnem magnum, középfok maior vagy major, felsőfok maximus); első/második-ragozás melléknevek

  1. nagy

Etimológia

Tkp. mega, lásd az ógörög μέγας és az óangol micel mellékneveket.