mar

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmɒr]

Ige

mar

1. Harap.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Származékok

• marás, marat, maró

• (igekötős alakok): | belemar | elmar | felmar | kimar | lemar | megmar | összemar | szétmar | 

Főnév

mar

1. Állatoknál a hát lapocka fölötti része.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Angol

Ige

mar (third-person singular simple present mars, present participle marring, simple past and past participle marred)

1. megrongál
2. kárt okoz valamiben

Kurd

Főnév

mar

1. kígyó

Portugál

Kiejtés

• IPA: [mɐɾ]

Főnév

mar m (többesszám mares)

1. tenger

Spanyol

Kiejtés

• IPA: /ˈmaɾ/, [ˈmaɾ]

Főnév

mar hn (többes szám mares)

1. tenger

Etimológia

A latin mare szóból.

Zazaki

Főnév

mar

1. kígyó