mar

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmɒr]

Ige

mar

1. Harap.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Származékok

• marás, marat, maró

• (igekötős alakok): | belemar | elmar | felmar | kimar | lemar | megmar | összemar | szétmar | 

Főnév

mar

1. Állatoknál a hát lapocka fölötti része.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Angol

Ige

mar (alapjelen, egyes szám harmadik személy mars, folyamatos melléknévi igenév marring, második és harmadik alakja marred)

1. megrongál
2. kárt okoz valamiben

Kurd

Főnév

mar

1. kígyó

Portugál

Kiejtés

• IPA: [mɐɾ]

Főnév

mar m (többesszám mares)

1. tenger

Spanyol

Kiejtés

• IPA: /ˈmaɾ/, [ˈmaɾ]

Főnév

mar hn (többes szám mares)

1. tenger

Etimológia

A latin mare szóból.

Zazaki

Főnév

mar

1. kígyó