mar

Magyar

Ige

mar

1. Harap.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Származékok

• marás, marat, maró

• (igekötős alakok): | belemar | elmar | felmar | kimar | lemar | megmar | összemar | szétmar | 

Főnév

mar

1. Állatoknál a hát lapocka fölötti része.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Angol

Ige

mar (third-person singular simple present mars, present participle marring, simple past and past participle marred)

1. megrongál
2. kárt okoz valamiben

Kurd

Főnév

mar

1. kígyó

Portugál

Főnév

mar

1. (földrajz) tenger

Spanyol

Főnév

mar (m.)

1. (földrajz) tenger

Zazaki

Főnév

mar

1. kígyó