marha

Magyar

Főnév

marha

1. (régies) vagyon
2. (régies) jószág
3. Háziállat, leginkább szarvasmarha.
4. Marhahús.

Etimológia

Végső soron a német Markt szóból, illetve annak tájnyelvi alakjából.

Származékok

• (összetételek): aprómarha

Fordítások

állat — lásd szarvasmarha

marha húsa — lásd marhahús

Ragozás

marha ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	marha	marhák
tárgyeset	marhát	marhákat
részes eset	marhának	marháknak
-val/-vel	marhával	marhákkal
-ért	marháért	marhákért
-vá/-vé	marhává	marhákká
-ig	marháig	marhákig
-ként	marhaként	marhákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	marhában	marhákban
-on/-en/-ön	marhán	marhákon
-nál/-nél	marhánál	marháknál
-ba/-be	marhába	marhákba
-ra/-re	marhára	marhákra
-hoz/-hez/-höz	marhához	marhákhoz
-ból/-ből	marhából	marhákból
-ról/-ről	marháról	marhákról
-tól/-től	marhától	marháktól

marha birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	marhám	marháim
a te	marhád	marháid
az ő/ön/maga az önök/maguk	marhája	marhái
a mi	marhánk	marháink
a ti	marhátok	marháitok
az ő	marhájuk	marháik

Magyar

Melléknév

marha

1. (szleng) nagyon (pl. marha jó!)