marha

Magyar

Főnév

marha

1. (régies) vagyon
2. (régies) jószág
3. Háziállat, leginkább szarvasmarha.
4. Marhahús.

Etimológia

Végső soron a német Markt szóból, illetve annak tájnyelvi alakjából.

Származékok

• (összetételek): aprómarha

Fordítások

állat — lásd szarvasmarha

marhahús

ANGOL: cattle, livestock CIGÁNY: guruvnyi, bárimárhá, gyibolo

OLASZ: manzo m ROMÁN: vită

Ragozás

marha ragozása eset/szám egyes szám többes szám alanyeset marha marhák tárgyeset marhát marhákat részes eset marhának marháknak -val/-vel marhával marhákkal -ért marháért marhákért -vá/-vé marhává marhákká -ig marháig marhákig -ként marhaként marhákként -ul/-ül - - -ban/-ben marhában marhákban -on/-en/-ön marhán marhákon -nál/-nél marhánál marháknál -ba/-be marhába marhákba -ra/-re marhára marhákra -hoz/-hez/-höz marhához marhákhoz -ból/-ből marhából marhákból -ról/-ről marháról marhákról -tól/-től marhától marháktól

marha birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	marhám	marháim
a te	marhád	marháid
az ő/ön/maga az önök/maguk	marhája	marhái
a mi	marhánk	marháink
a ti	marhátok	marháitok
az ő	marhájuk	marháik

Magyar

Melléknév

marha

1. (szleng) nagyon (pl. marha jó!)