meny

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɛɲ]

Főnév

meny

  1. A fiam felesége.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból, vö. finn miniä, komi монь, nyenyec мея.

Fordítások

Ragozás

meny ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset meny menyek
tárgyeset menyet menyeket
részes eset menynek menyeknek
-val/-vel mennyel menyekkel
-ért menyért menyekért
-vá/-vé mennyé menyekké
-ig menyig menyekig
-ként menyként menyekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben menyben menyekben
-on/-en/-ön menyen menyeken
-nál/-nél menynél menyeknél
-ba/-be menybe menyekbe
-ra/-re menyre menyekre
-hoz/-hez/-höz menyhez menyekhez
-ból/-ből menyből menyekből
-ról/-ről menyről menyekről
-tól/-től menytől menyektől
meny birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én menyem menyeim
a te menyed menyeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
menye menyei
a mi menyünk menyeink
a ti menyetek menyeitek
az ő menyük menyeik

Származékok