mester

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɛʃtɛr]

Főnév

mester

  1. Egy szakma fortélyait remekül kiismerő szakember.

Etimológia

A német Meister szóból.

Származékok

Fordítások

Ragozás

mester ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset mester mesterek
tárgyeset mestert mestereket
részes eset mesternek mestereknek
-val/-vel mesterrel mesterekkel
-ért mesterért mesterekért
-vá/-vé mesterré mesterekké
-ig mesterig mesterekig
-ként mesterként mesterekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben mesterben mesterekben
-on/-en/-ön mesteren mestereken
-nál/-nél mesternél mestereknél
-ba/-be mesterbe mesterekbe
-ra/-re mesterre mesterekre
-hoz/-hez/-höz mesterhez mesterekhez
-ból/-ből mesterből mesterekből
-ról/-ről mesterről mesterekről
-tól/-től mestertől mesterektől
mester birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én mesterem mestereim
a te mestered mestereid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
mestere mesterei
a mi mesterünk mestereink
a ti mesteretek mestereitek
az ő mesterük mestereik