nagybetű

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɒɟbɛtyː]

Főnév

nagybetű

  1. Mondatok kezdőbetűjeként és tulajdonnevek esetében használt írásjel.

Etimológia

nagy +‎ betű, a német Großbuchstabe szó tükörfordítása

Fordítások