nyelvész

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɲɛlveːs]

Főnév

nyelvész

1. Az emberi nyelvekkel foglalkozó szakember.

Etimológia

nyelv +‎ -ész

Fordítások

Tartalom

angol: linguist (en), grammarian (en), philologist (en) cseh: jazykozpytec (cs) hn német: Sprachforscher (de) hn orosz: лингвист (ru) (lingvist) román: lingvist (ro) spanyol: lingüista (es) svéd: språkforskare (sv)

Ragozás

nyelvész ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	nyelvész	nyelvészek
tárgyeset	nyelvészt	nyelvészeket
részes eset	nyelvésznek	nyelvészeknek
-val/-vel	nyelvésszel	nyelvészekkel
-ért	nyelvészért	nyelvészekért
-vá/-vé	nyelvésszé	nyelvészekké
-ig	nyelvészig	nyelvészekig
-ként	nyelvészként	nyelvészekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	nyelvészben	nyelvészekben
-on/-en/-ön	nyelvészen	nyelvészeken
-nál/-nél	nyelvésznél	nyelvészeknél
-ba/-be	nyelvészbe	nyelvészekbe
-ra/-re	nyelvészre	nyelvészekre
-hoz/-hez/-höz	nyelvészhez	nyelvészekhez
-ból/-ből	nyelvészből	nyelvészekből
-ról/-ről	nyelvészről	nyelvészekről
-tól/-től	nyelvésztől	nyelvészektől

nyelvész birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	nyelvészem	nyelvészeim
a te	nyelvészed	nyelvészeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	nyelvésze	nyelvészei
a mi	nyelvészünk	nyelvészeink
a ti	nyelvészetek	nyelvészeitek
az ő	nyelvészük	nyelvészeik