pfeifen
| igeidő | személy | igealak |
|---|---|---|
| jelen | ich | pfeife |
| du | pfeifst | |
| er, sie, es | pfeift | |
| múlt idő | ich | pfiff |
| melléknévi igenév | gepfiffen | |
| kötőmód | ich | pfiffe |
| felszólító mód | egyes szám | pfeif! pfeife! |
| többes szám | pfeift!! pfeifet! |
|
| segédige | haben | |
| további alakok: pfeifen (Konjugation) | ||
Német
Ige
pfeifen
