ranta

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Finn

Kiejtés

  • IPA: /ˈrɑntɑ/, [ˈrɑn̪t̪ɑ]
  • rím: -ɑntɑ
  • szótagolás: ran‧ta

Főnév

ranta

  1. part, tengerpart

Etimológia

Germán szó, lásd a strand szót.