rompere

Olasz

Kiejtés

• IPA: /romˈpe.re/

Ige

rompere

1. tör

Etimológia

A latin rumpo igéből.

Ragozás

    rompere ragozása

főnévi igenév	rompere
segédige		avere	határozói igenév		rompendo
folyamatos melléknévi igenév		rompente	befejezett melléknévi igenév		rotto
személy	egyes szám			többes szám
	első	második	harmadik	első	második	harmadik
kijelentő mód	io	tu	lui/lei, esso/essa	noi	voi	loro, essi/esse
jelen idő	rompo	rompi	rompe	rompiamo	rompete	rompono
múlt idő	rompevo	rompevi	rompeva	rompevamo	rompevate	rompevano
történeti múlt	ruppi	rompesti	ruppe	rompemmo	rompeste	ruppero
jövő idő	romperò	romperai	romperà	romperemo	romperete	romperanno
feltételes mód	io	tu	lui/lei, esso/essa	noi	voi	loro, essi/esse
jelen	romperei	romperesti	romperebbe	romperemmo	rompereste	romperebbero
kötő mód	che io	che tu	che lui/che lei, che esso/che essa	che noi	che voi	che loro, che essi/che esse
jelen	rompa	rompa	rompa	rompiamo	rompiate	rompano
múlt	rompessi	rompessi	rompesse	rompessimo	rompeste	rompessero
felszólító mód	—	tu	Lei	noi	voi	Loro
		rompi, non rompere	rompa	rompiamo	rompete	rompano